A McKenzie Módszer története

Robin McKenzie megváltozatta azt a módot, ahogyan a betegek világszerte kezelik a derék- és végtag kérdéseket. A Mechanikai Diagnózis és Terápia (MDT) McKenzie Módszere, melyet Robin fejlesztett ki az 1950-es években, mérvadóvá vált ezen a területen. Robin a mozgásszervi rendellenességek tanulmányozásának és kezelésének szentelte szakmai életét, és elveit manapság tudományos bizonyítékok támasztják alá.

1956-ban történt a klinikáján, Wellingtonban, hogy Robin McKenzie először megfigyelt – véletlenül – egy figyelemre méltó eseményt, mely megváltoztatta a derékfájdalom enyhítésére világszerte alkalmazott kezelés természetét. Ez a véletlennek köszönhető felfedezés vezetett azon elméletek és gyakorlatok kifejlesztéséhez, melyek a McKenzie protokollok fémjelzőivé váltak a gerinc mechanikai rendellenességeinek vizsgálatában és kezelésében.

“Az első tapasztalatom azzal kapcsolatban, amit úgy döntöttem, hogy ‘Centralizációs Jelenségnek’ nevezek el, 1956-ból származik. Egy beteg,‘Mr. Smith’, akinek a dereka jobb oldalán volt fájdalma, leterjedve a fenékbe és a combba a térdéig, három hétig tartó kezelésen ment keresztül, anélkül, hogy javult volna. Előre le tudott hajolni, de nem tudott hátrahajolni. Mondtam neki, hogy vetkőzzön le, és feküdjön hasra a kezelőágyon, melynek a vége meg volt emelve egy előző beteg számára. Az ágy beállítása nélkül, és anélkül, hogy a klinikai személyzet bármelyik tagja észrevette volna, hasra feküdt, hátát kb. 5 percig túlnyújtott helyzetbe hozva. Némi idő elteltével, amikor beléptem a szobába, megrémültem, hogy olyan helyzetben fekve találtam rá, amelyet abban az időben a legkárosítóbb pozíciónak gondoltak. Amikor a jóllétéről érdeklődtem, megdöbbenten hallgattam, amint azt mondja, hogy három hét óta ez volt a legjobb állapota. Minden fájdalom eltűnt a lábából. Továbbá, a derekában lévő fájdalom jobb oldalról középre húzódott. Ráadásul, a beszűkült tartományú extenziója határozottan javult. Miután állásba felegyenesedett, a beteg javult állapotban maradt, az alsó végtag fájdalom kiújulása nélkül. A pozíció a következő napon ismét alkalmazásra került, és a centrális derékfájdalom teljes megoldódását eredményezte. A fájdalomnak az alsó végtag vagy a fenék felől a derék középvonalába történő elmozdulását manapság centralizációs jelenségként ismerik." 

- Robin McKenzie

Ez a véletlen klinikai megfigyelés azután arra vezette Robint, hogy elkezdje szisztematikusan vizsgálni az egyszerű mozgások és pozíciók betegeinek derékfájdalmára tett hatásait. Fokozatosan kialakult egy tiszta vizsgálati folyamat. Ez a rendszer, melyet ma a Mechanikai Diagnózis és Terápia (MDT) McKenzie Módszereként ismerünk, világméretű elismerésre tett szert, és jelenleg a derékfájdalom “normális” kezelésének részeként tekintünk rá. Az volt az elképzelése, hogy minden mozgásszervi fájdalommal rendelkező beteget megtanítsunk arra, hogyan tudja saját fájdalmát kezelni.

Az 1970-es évekre Robin alaposan kidolgozta elveit, és ismertté vált az Egyesült Államokban, ahol nagy lelkesedéssel alkalmazták elgondolásait. A kórházak Kaiser csoportja szerződtette őt, és sok ezer amerikai munkásnak segített legyengítő derékproblémájuk leküzdésében. A kitüntetések gyorsan következtek, és McKenziet meghívták az Egyesült Királyságba, sok európai országba, valamint Japánba és Kínába.

Annak érdekében, hogy a munkájára való igényeket kielégítse, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy több oktatásra van szükség. Robin elkezdett tanfolyamokat szervezni, hogy más gyógytornászokat is kitanítson, és a McKenzie Intézetet is megalapította azért, hogy a további kutatásokat és képzéseket véghezvigye. Az Intézetet 1982-ben alapították, és azóta az egy többnemzeti entitássá nőtte ki magát, 28 alintézettel. Robin McKenzie több mint 40 éven keresztül finomította és tökéletesítette azokat az eljárásokat, melyek a McKenzie önkezelő rendszert egyedivé tették. Szintén feltalálta az egyedülálló McKenzie Derékpárnát és a McKenzie Nyakpárnát annak érdekében, hogy segítsen a betegeknek a fájdalom kiújulásának megelőzésében.

Nemzetközi elismerés

2004-ben az Amerikai Fizioterápiai folyóirat, az Advance for Physical Therapists and PT Assistants megjelentetett egy felmérést 320 véletlenszerűen kiválasztott fizioterapeutával, akik az ortopédia területén dolgoztak. Azokról az emberekről kérdezték őket, akik leginkább befolyásolták véleményüket az ortopédiai fizioterápia területén. A fizioterapeuták 10 embert nevezhettek meg, és 0-tól (nincs befolyás) 4-ig (nagyon nagy hatás) írásban bírálhatták őket.

• Robin Mckenzie 2.55
• James Cyriax 2.44
• Florence Kendall 2.33
• Geoffrey Maitland 2.24
• Stanley Paris 2.00
• Shirly Sahrmann 1.81
• Brian Mulligan 1.80